Nem biztos sem Clinton, sem Trump, csak a recesszió

• az elnökválasztást követően befejeződik a mesterségesen felfújt „bika piac”. Az eszköz árfolyamok, mindenekelőtt a vállalati- és államkötvényeké, nagyon hamar tartós esésnek indulnak. Ez pedig megrémiszti majd a hivatásos és lakossági befektetőket, vagyonkezelőket egyaránt, így vissza fog esni az általános fogyasztás és beindul a recessziós spirál az amerikai gazdaságban, amelynek teljesítménye máris gyengülő trendet mutat. Az interjúalany szerint ezeket a dolgokat egyáltalán nem befolyásolja, hogy Clinton vagy Trump nyeri az elnökválasztást.
• Bármelyik jelölt győz, annak komoly, hosszabb távra szóló hatásával abszolút fölösleges számolniuk a befektetőknek. Trump vagy Clinton? E tekintetben egyre megy… Szakmai meggyőződésem, hogy bármelyikük nyer, mindenképpen medvepiac köszönt a tőzsdékre.
• Az elmúlt években nem a piacok természete, szerves működése, hanem a jegybankok egyfajta terrorja, mesterséges intervenciói nyomták fel a fő befektetési eszközosztályok, mindenekelőtt a vállalati- és államkötvények árát. Ez az áremelkedés messze maga mögött hagyta mind a gazdaságok, mind a vállalatok eredményének növekedését. A jegybankok által nullára, néhol az alá csökkentett kamatok orbitális inflációt generáltak a tőkepiacokon. Az elmúlt húsz évben ez a mostani a harmadik, az előző kettőnél lényegesen nagyobbra fújt buborék. Óhatatlanul ki fog pukkanni.
•  Noha a jegybankok, élükön a Feddel, 2017-ben is nyilvánvalóan uralni próbálják a piacokat ugyanazt folytatva, amit nyolc éven át csináltak, ám a siker esélye csökken.
• Az amerikai gazdaság bővülési üteme csökkenőben van, ez a meghatározó trend. Az új elnöknek tudomásul kell vennie, hogy nincs ebben a gazdaságban másfél százalékosnál erőteljesebb GDP növekedési potenciál. Erre a piaci résztvevők ugyanúgy rá fognak nagyon hamar ébredni, mint arra, hogy elfogy az utánpótlás a jegybankok arzenáljában. Többre, jobbra, hatékonyabbra már alkalmatlanok, amit pedig eddig csináltak az nem hozott igazi, markáns gazdasági élénkülést. A következő hónapokban, nem sokkal az elnökválasztást követően el kell, hogy induljon a részvényárak szétforgácsolódása, amely könnyen visszahat az egész gazdaság teljesítményére. Ugyanis az állandó részvény- és kötvény áremelkedéshez szoktatott fogyasztók hirtelen komoly veszteségeket lesznek kénytelenek elkönyvelni, amire válaszul egyre keményebben visszafogják vásárlásaikat, így aztán tovább esnek az eszközárak. Ennek nyomán az egész gazdaság sorvadni kezd, jön a recesszió.

• Minek az ára fog emelkedni? Mindenekelőtt az aranyé. Továbbá a nyersanyagban gazdag, ugyanakkor kiszámítható, biztonságosnak mondható országok részvényei és vállalati kötvényei lesznek a következő időszak nyertesei. Ilyen ország Kanada, Ausztrália, részben Brazília, Chile. Vagy az abszolút túlárazott amerikai piachoz képest még mindig olcsónak mondható Európa is.

  Medvepiac köszönt Amerikára – irány India, Korea, Brazília és Európa
• Meggyőződésem, hogy nagyon hamarosan befellegzik a tőzsdetörténelem egyik leghosszabb bikapiacának. Amerikában a kamatoknak mindenképpen emelkedniük kell. Hogyan maradhat egyensúlyban a méregdrága részvénypiac és az emelkedő kamatkörnyezet? Nyilván sehogy. A befektetői várakozások és a piaci állapotok, a jegybanki politika várható lépései 1987 októberére (az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb tőzsdekrachjának hónapja) emlékeztetnek leginkább. Az összeomlást egyébként akkor is megelőzte a kötvényhozamok drámai emelkedése.
• Aranyat és ezüstöt vásárolok.
• Nem a dollár, hanem az euró erősödésére érdemes fogadni. Még akkor is, ha tudjuk, hogy az euróövezetet megannyi kockázat veszélyezteti. Én azonban azt tartom irányt mutatónak, hogy óriási német nyomás nehezedik az EKB-ra a QE politikával való teljes szakítás és a szigorítások, a kamatemelések beindítása érdekében. Már sokasodnak a konkrét, kézzelfogható bizonyítékai annak, hogy Németországban és egész Európában beindul az infláció.
• Az európai részvények minden értékelhető paraméter szerint olcsóbbak az amerikaiaknál. Ha Franciaországban a konzervatív jobboldali François Fillon győz a májusi elnökválasztáson, az óriási mértékben fogja bevonzani a tőkét a francia és általában a nyugat-európai tőzsdékre. Fillon gazdasági, pénzügyi, piaci felfogása erősen hasonlatos a néhai brit miniszterelnökéhez, Thatcher asszonyéhoz és Ronald Reagan egykori amerikai elnökéhez. Mindketten gondoskodtak is róla, hogy pezsegjen országuk tőkepiaca. Ma még alig mer bárki a francia papírokra fogadni, holott a párizsi tőzsdén jegyzett papírok átlagosan csupán 14-es P/E-vel forognak, harminc százalékkal olcsóbban, mint a rekordévnek számító 2000-ben.
• És még az ipari alapanyagokat, fémeket és az áremelkedésben abszolút lemaradt mezőgazdasági cikkeket, termőföldet, terményeket. És persze a mögöttük álló devizákat: kanadai, ausztrál dollárt, brazil reált. A vezető feltörekvő országok tőkepiacaiban látom a legtöbb fantáziát. Például Brazíliáéban, jóllehet az már tavaly csaknem negyven százalékos áremelkedést mutatott fel, mégis az inflációhoz és vásárlóerőhöz viszonyítottan az még mindig olcsónak számít. Ugyancsak fantáziadús a koreai piac, onnan az eddigi államfő látványos lemondatása révén szimbolikusan és valóságosan is kiiktatták a korrupciós faktort. Az indiai részvények nem olcsók ugyan, de még továbbra is okos dolog vásárolni belőlük, mert India első embere, Narendra Modi következetesen segíti a gazdasági élénkülést, megbízható piacbarát politikát folytat és eközben félelmetesen növekszik a lakosságon belül a fiatalok aránya, negyven százaléka az indiaiaknak 20 évesnél fiatalabb, ötven százalékuk 20 és 59 év közötti korban van. Elképesztő és kiszámítható, fenntarthatóan stabil erősödési potenciállal bír India.